A táplálék lánc tetején lévők is igazán örülnek a melegnek. Na persze. A legtöbb ember semmit nem lát más évszakban, csak a nyár, nyár. Végül is a legtöbbünk akkor lélegezhetünk fel egy kis időre. Az idős emberek nyugodt sétákat tehetnek a szabadban párjukkal, szomszédjukkal. A felnőttek alig várják már a megérdemelt szabadságot, hogy végre elvigyék családjukat egy kiadós kirándulásra. Persze mi se maradjunk ki. A diákok. Kezdem legaljáról. Az óvodásokat kihagyom, mert végül ha jobban belegondolunk nekik felhőtlen életük van. 1. Fázis, az elsőt kezdő kis hét évesek. Mind vígan töltik a nyarat és ha bárki megkérdezi tőlük, mind azt felelik : 'Alig várom már az iskolát. Már mindent megvett anya.' Persze ha előre látnának rádöbbennének, hogy nem is olyan álom az a nagy épület, ami miatt korán kell kelj és szinte egy szabad perced sincs. 2. Fázis, a általános iskolások hetedikig. Ők már mind megtapasztalták az iskolával járó gondokat - és szinte biztos vagyok benne, hogy mind el is átkozta az első napot amikor beléptek oda - és, hogy a nyári szünet egy igazi csoda.
3. Fázis. Ide jönnek a 8-9 és 12-egyetemesek. Ők alig várják, hogy végezzenek, hogy új helyre kerüljenek illetve, hogy milyen is az első év. Neki a nyári szünet fele el megy a vizsgákkal. 4. Fázis az ahova én is tartozom. Tizedik-tizenegyedik. Mi már tudjuk, hogy milyen is az az iskola. tudjuk milyen vizsgák előtt lenni, na meg utána. Talán mi értékeljük a legjobban a nyári szünetet.
Már csak az az egy gond az egésszel, hogy nem június van, hanem már július vége. Alig egy bő hónap maradt a szünetből.
Legutóbb még törött lábbal ültem a szobámba és merengtem úgy.. mindenen. Hát azóta rengeteg minden megváltozott. A gipsztől hat hét után megszabadultam, de addig teljesen körül ugrált mindenki. Ahelyett, hogy kihasználtam volna, alig vártam, hogy végre lekerüljön rólam és mindenki hagyjon békén. A szüleim végre kezdik ténylegesen megérteni, hogy engem annyira nem érdekel a tudomány, a művészet annál inkább. Ott van a kis Cecília aki egy kis minden lében kanál, de nagyon aranyos és szorgalmas. Azóta is tanítom zongorázni, sőt, még két kisebb gyerek is vesz tőlem órákat, ami azért nagyon jó mert a zsebpénzem a háromszorosára nőtt. De igazából nem is a pénzért csinálom az egészet, hanem élvezetből. Csak összeraktam a kellemeset a hasznossal. Tomival a kapcsolatom egy újabb szintre lépett. Nem nem járunk, barátok vagyunk. Nagyon jó barátok, és még egy icike picikével több. És itt a gond. Hogy az a plusz nagyon icike picike, ezért nem léptünk feljebb még egy fázissal, és őszintén én nem is annyira értem őt. Egy kissé furcsácska. De nagyon komoly dolog úgy sem lehetett volna, hisz ő szeptemberben lép egyetemre. Na következő fiú.. vagy mondjam inkább fiúknak az Carterék. Igen vissza mentek akkor szilveszter előtt. Nem, nem láttam azóta élőben őket. Ami azt illető, megjegyzem nagyon meglepő de tartjuk a kapcsolatot. Vagy telefonon, vagy skypon de mindig beszélünk hetente, kéthetente. Egyszer még e-mailt is kaptam tőlük, ami aztán igazán furcsa volt. Nem mintha nem tudnának írni, vagy ilyesmi de szerintem ti is furcsálnátok. Azt is be kell valljam, hogy örülök neki, hogy beszélhetünk.Sokkal jobban megismertük egymást azóta, iszonyat jó fejek, de sajnos hülyék is elég gyakran tudnak lenni. Na de ki nem?
Ott vannak az én drága legjobb barátaim. Liza és Márk. Meg kell hagyni, hogy elég nagy pórt kavart a suliban, jó az egész városban. A legtöbben engem sajnáltak(??) csak még mindig nem jöttek rá, hogy miért. Fura volt őket egy pár ként látni, és az emberek ennek hangot is adtak addig a napig amíg ki nem eresztettem én a hangomat. Csak kulturáltan közöltem velük, hogy ha valakinek valami baja van ezzel az menjen a búsba. Megértették. Eleinte egy kissé feszengtem, mert ha elmentünk valahova hármasban akkor nem tudtam, hogy ők most randiznak vagy mi van. Megnyugtattak, hogy ez nem így van és nem is fognak hátra hagyni csak mert ők megtalálták egymást. Aha , igen. Csak hogy pár hónap után kis híján nem szakítottak. Az oka? Természetesen én. Az elején nem értettem, hogy mégis mi a bajuk, mert hát egyik se akarta elmondani. De végül leesett, mert ha egyikkel mentem valahova akkor a másik nem jött. Így jöttem rá, hogy Liznek az a baja, hogy az hiszi nem elég jó barátnő és nem akarja egy párkapcsolat miatt véget vetni a barátságunknak. Márk meg nem értett vele egyet. De szerencsére két kisebb pofon helyretérítette őket és azóta is boldogan élnek míg meg nem haltak. Na jó majdnem.
Mindenki közül az én édes kis ( oké-oké. bazi nagy) Vakkancsomon kívül mindenki változott. Komolyan mondom én irigylem azt a kutyát.
Utolsó személy akit meg kell, hogy említsek az Karola néni. Ne meg a macska. Két hónap után véget ért minden kezelése és teljesen rendbe jött, már amennyire egy idős hölgy rendbe tud jönni. Egy örült ötlet után elmentem a városi segély szervezethez és azt tanácsoltam nekik, hogy szervezzenek gyűjtést neki, hogy építhessünk neki egy szebb és biztonságosabb házat. Tetszett nekik az ötletem. Meg is valósítottuk. Ezért is vagyok ott ahol most. Önkénteskedem a szervezetnél. De jelen pillanat a kis udvaron állok és a hűsítő italokat készítek a munkásoknak akik az utolsó simítást végzik a házon.
- Fiúk! Gyertek pihenni! - kiáltottam a ház felé. A fiúk - akik 25-30 között vannak - kijöttek a házból és örömmel fogadták a hűsítőket. Ameddig a fiúk fogyasztották az italukat megcsörrent a telefonom. Carter. Szerepelt a kijelzőn. Még jó, hogy a vezeték nevével mentettem el a számát. Odaintettem a többieknek, mielőtt felvettem volna.
- Neked még nem osztották ki a pizsit? - kérdeztem köszönés nélkül.
- Pszzt! Madd! Anyuci meg ne hallja nekem, hogy fent vagyok. - hülyült ő is.
- De most komolyan. Hol vagy éjjel kettőkor? - kérdeztem.
- Mit tudom én. - mormolta.
- Aha és azért hívtál, mert..
Itt meg elkezdett beszélni. Bocsánat. Akarom mondani ömlengeni, valamiről. Egész úton ameddig el nem értem a kávézót beszélt. Mint kiderült valami deszkás dologról.
- Carter. - szakítottam félbe. - Ezt most miért is mondod el nekem?
- Mert Chris nem ért velem egyet. Na akkor ugye, hogy igazam van? - tért vissza a témájához.
Halkan felröhögtem. Csinált már ilyet. Ha David összezördül Chris-el vagy Jake-el, minden kiséret nélkül felhív, elkezd magyarázni, a végén meg megkérdi, hogy 'igaz?'.
- Mi van?
Leültem a sarokban lévő asztalnál ülő Lizával szemben, egyet intettem felé, majd folytattam az értetlen beszélgetést.
- Csak egy igent mondj. Ki is vagy hangosítva.
David igazat mondhatott, mert pár másodperc múlva meghallottam Chris kacagását.
- David, leraklak.
- Madd. Nagyot csalódtam benned. Hát őt pártolod?? - kérdezte felháborodva.
- Most min is vesztettek össze Chris? - próbálkoztam hátha a másik értelmesebb. De csalódtam. Ős is belekezdett valamibe.
- Na jó srácok. Aludjatok jó, álmodjatok arról a deszkás dologról, remélhetőleg holnap több ésszel keltek fel. Sziasztok. - kinyomtam a telefont.
- Deszka, mi? - mosolyodott el Liza.
- Ne is mond. - forgattam a szemem. - Márk?
- Virágosnál. - felelte.
- Virágosnál? Gondolom ezt is az anyja mondta. Tudja, hogy nem egy díjátadó lesz, hanem csak egy ház felavató? - kérdeztem nevetve. Egy kisebb ünnepséget rendezünk Karola néni beköltözésére és mint tudjuk Márk egy kissé bezsongot.
- Hagyd. - legyintett a barátnőm. Közben megkaptuk a két jeges teát amit az imént rendeltünk. - A múlthéten leverte az éjjeliszekrényemről a Prágában vett órámat és tönkrement. Azért próbál kiengesztelni.
- Akarjam tudni, hogy hogy verte azt le onnan?- húztam össze résnyire a szemem utalva arra, hogy onnan csak egy féle képpen lehet leverni. És ahhoz két ember kell..
- Erre szerintem a nem lesz a válasz. - felelte belenézve a szemembe
- Gondoltam - szúrtam még oda mielőtt mindketten vidám nevetésben törtünk volna ki.
Hey everyone! ^-^
Visszatértem immáron a második évaddal. Az első részt jövő szombaton rakom közzé és onnantól kezdve két hetente jövök majd az újabb és újabb részekkel. Attól tartok az egész második évadra érvényes lesz, hamarabb nem jön.
Egy új szereplővel is mi hamarabb bővülni fogunk aki majd állandó szerepet fog kapni.
Semelyik résznél nem fogok kérdezgetni, reményeim szerint majd ti írtok véleményt ha akartok. Ezenkívül meg ha kési fogok nem fogok szabadkozni miatta, mert biztos lesz egy-két olyan eset de próbálom minél jobban elkerülni az ilyen eseteket.
Új fejléc került fel ( amit a régi fejléc és a design készítőjének nagyon köszönök ), ami jobban tükrözi a történetet és remélem nektek is annyira tetszik mint nekem.
Végül utólag..
Egy főbb oka van annak, hogy ma január 28.-án került ki a prológus. A blog elérte az egy éves korát ^-^ Nem fogok csöpögős beszédet írni, csak meg szeretném köszönni azoknak akik eddig velem voltak és olvasták a történetet. Na meg remélem, hogy jövő ilyenig csak gyarapodni fogtok, ti olvasok.
Millió puszi : Maddy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése