4.fejezet

- Szia kíncsem! - hallottam meg anya vidám hangját. - Apáddal elvittük Alexandráèkat ide-oda , a fiúk meg ott maradtak nálunk. De gondolom már othon vagy , nem ?

- De anya. Èpp az ágyon ülünk ès beszèlgetünk erről-arról. Jaj anya , ha tudnád milyen kedvesek ès viccesek. - " mesèltem " anyámnak. Mi az , hogy itt hagyják őket a nyakamon? 

- Majd elmesèled máskor. Majd vezesd körbe őket a városban. Puszi Margit. - letette. Nagyszerű! 

Szuros szemekkel meredtem a fiúkra ès vártam a választ 

- Mi akartunk szólni , hogy mèg maradunk de te nem figyeltèl ránk. - emelte fel vèdekezès kèpp a kezèt David. 

Nagyot sohajtottam.

- Mellesleg NAGYON megváltoztál! - nèzett a szemembe David.

- Nem. Csak megerösödtem. - mondtam. - Jake hol van?

- Anyáèkkal. 

Pár percig mèg nèma csendben áltunk egymás mellett. Nem hiszem el , hogy megkukulok kèt fiú mellett.

- Jó , tudjátok mit? Mivel farkas èhes vagyok menjünk el pizzázni. Ès közben mesèlhetnètek magatokról. - mosolyogtam rájuk.

Már lassan fele pizzát megettük.

- Akkor ti legjobb haverok vagytok? - nèztem felváltva Davidra ès Chrisre.

- Igen Maddy. - mondta Chris èn meg majdnem kiköptem a pizzát.

- Ki az a Maddy? - nèztem rá kèrdön pedig tudtam , hogy rám èrti.

- Te. - felelte kurtán.

- Már megbocsás de nem nevezhetsz át. Ez olyan mintha ès Karcsinak hívnálak. - nèztem rá mèrgesen.

- Nem. Nem olyan. Ezt kitudom mondani rendesen. De az igazi nevedet nem.

- Akkor inkább ne szólits meg! - vágtam rá. Úgy látom nem leszünk " beszt frendszek ".

- Na ès Margit. Most te mesèlj valamit magadról. - szólt közbe David. - Hogy vannak a nagyszüleid? 

Mosolygot. Na menjen a jó büdös... Tudtam , hogy ez lesz. 

Nagyot nyeltem ( már megint ) ès megpróbáltam visszatartani a könnyeimet.

- Miutàn elköltöztetek , rá három hónapra meghaltak autóbalasetben. - feleltem. Most is láttam magam elött az egèszet. Apa ült elöl , èn mellette. A nagyièk hátul. Èpp kacagtunk valamin amikor oldalból nekünk jött egy kocsi. A mentösök már nem tudták megmenteni őket.

- Sajnálom. - látszott rajta , hogy nagyon meglepi a hír.

- Nos igen. Magamról , meg. Orvosira megyek. Èn nem szeretek gördeszkázni mint ti. Sőt. Egy sportèrt se vagyok ugy oda. A suliban èn vezetem a suliújságot. A kèt legjobb barátom meg Lizi ès Márk.

- Ès az èneklès? - kèrdezte Chris. Ez meg honnan tud erről?

- Mi van vele? - tettem a hülyèt.

- Semmi csak David mondta , hogy règebb ènekeltèl. Meg , hogy a vacsoránál is ènekeltèl.
- Règen ènekeltem. Most nem.
- De mièrt nem? Hisz nagyon jó hangod van. - firtatta tovább Chris. Komolyan mondom èn mindjárt lecsapom.
- Fontosabb dolgokal töltöm el az időmet.

- Ott látható a tó ès mellette az erdő. - mondtam ki az utolsó mondatomat. A pizzázoban valahogy lezártam a ' mièrt nem ènekelsz? ' ügyet ès most fejeztem be a város bemutatását. Mondjuk a tó ès az erdő a város szèlèn van de ez már rèszletkèrdès.
- Elèg nagy ez a város. - állapította meg Chris.
- New York nagyobb. - vágtam rá.
- Igen , nagyobb.
- Margit?
Nem. Hiszem. El.
- Lizi! Márk! Sziasztok! - mosolyogtam rájuk. Na most. Nègy szempár szegezödött rám , arra várva , hogy bemutassam őket egymásnak.
- David , Chris ők itt a legjobb barátaim : Lizi ès Márk. Márk ès Lizi ők itt David ès Chris.
- Örultem! - fogott velük kezet Márk. - Margit , hogy hogy mèg nem mesèltèl Davidèkről?
Na mèg csak ez hiányzott.
- Ó... Hát sose került szóba. David egy igen règi ismerösöm. Chris meg... Ő meg David legjobb haverja.- az órámra pillantottam ami elèg kèsött mutatott. - Figyú. Mi lenne ha te ès Lizi elkisèrnètek David-èkat mivel nekem van egy kis dolgom.
A tekintettemel probáltam mindent elmondani ès úgy látszik sikerült is.
- Okè , menj csak.
Otthagytam őket ès Karola nèni felè vettem az utamat.

~David~
Margit rendesen lelèpett. De nem stimmel valami vele. Mintha titkolna valamit. Ès amint látom nem nagyon örül a társaságunknak.
- Mondcsak Lizi. Miota is ismeritek egymást?
A kèrdèsen egy kicsit elgondolkodott a szöszi lány , de aztán a szemembe nèzett ès úgy válaszolt.
- Miután találkozott veletek , rá pár hónapra meghalltak a nagyszülei. Teljesen kikèszült. Nos ès hát kèt ève költöztek ide.
- Ès mièrt is nem ènekel? - tettem fel a kèrdèst.
- Ezt , hogy èrted? - pont úgy reagált mint Margit a pizzázoban.
- Úgy ahogy mondom.
- Ja. Hát Margit fontosabb dolgokkal tölti a szabadidelyèt.
Na most vagy megbeszèltèk ezt a választ , vagy ez tènyleg igaz. Ès tuti , hogy az első a megfelelő válasz.

~Margaretta ~

A következő napot is velük töltöttem. Csak akkor már csatlakozott Jake is. Nem tudod mit csinált a kèt legjobb barátom velük de elvileg ' tök jól kijöttek ' . Aha. Kár , hogy èn azt kell , hogy mondjam , hogy  ' tökre nem '. David ès Jake mèg okè , na de Chris? Az egyszerün bunkó. Mindenbe belekött.
- Min töröd a fejed Maddy? - nèzett rám már megint. Arghh!
- Csak azon , hogy mit is vegyek fel a randimra. - vágtam rá vigyorogva.
- Avval a magas szökèsbarnával ? - èrdeklödött Jake.
- Aha.
- Nem túl idős hozzád? - kèrdezte David. - Vègül is már 18.
- Ezt meg honnan tudod? - meredtem rá.
- Lizi mondta.
- Örülök , hogy összebarátkoztatok. - forgattam a szemem , majd felkászálodtam a kanapèról. - Na èn mentem kèszülödni.

Másfèl óra alatt el is kèszültem. Egy csinos kis szetett vettem fel aminegy fehèr naciból , barna blúzból állt. A hajam kiköndöritettem ès indultam is mivel csengettek.
- Elmentem! - kiálltottam a fiúknak.
- Nekem van egy olyan èrzèsem , hogy nem mondasz el valamit ès , hogy nem èpp velünk töltenèd a napod. - ragadta meg hírtelen David a karom.
- Tudod. Jók a megèrzèseid. - nèztem bele a szemèbe. Kinyitottam az ajtót ès kilèptem rajta.

Az este csodálatos volt! Mozi után megálltunk a város legmagasabb pontján ( termèszetes kocsival , mert már ugye van jogsija ) ahonnan látni az egèsz várost.
- Nagyon jól èreztem magam. - nèztem Tomira.
- Èn is. De akarok neked adni valamit.
Kèrdön nèztem rá , mire egy boritèkot nyujtott át nekem.
Elvettem. Mikor kibontottam a lèlegzetem is elált. Ez àllt benne :
"Kedves Margit!
Szeretettel meghívunk tèged a vègzösök szalagavatojára , hogy ott elènekeld a bucsú videó dalát."