9. fejezet

You'll change inside 
When you realize 

Egyre jobban kezdtem belejönni az éneklésbe. És imádtam! Csodálatosan éreztem magam ott fent a színpadon. Sétáltam egyik helyből a másikra és apait-anyait beleadva énekeltem.

The word comes to life
And everything' bright 
From beginning to end
When you have a friends

A fejem fölött vetítették ki a végzösök bucsú videóját. Néha fel-fel pillantottam a videóra. Szép kis négy évük volt az biztos. Lepillantottam a '' közönségemre. ''
A tanárok mind egy helyben voltak , némeik figyelt , míg egyesek egymással beszélgettek. A szülök , hozzátartozok , rokonok hol engem , hol a videót , hol pedig a szereteiket nézték. Néhány kisgyerek a terem végében futkorászott , de egy éden fekete hajú kislány felem énekelte a refrént. Cecíllia volt az. Egy alig 8 éves kislány. Néha zongora órákat adok neki. Bájos kis teremtés. Mindig odafigyelt arra amit épp tanítottam neki , és szép hangja is van. A szülei zeneiskolába küldik majd , és támogatják a lányukat. Néha magamat láttam benne , csak épp a körülmények voltak ellentétesek. Észrevette , hogy figyelem és mosolyogva integetett. Rámosolyogtam és már vittem is tovább a tenkintetemet. Chris volt a következő akit megláttam. Mosolyogva figyelt , majd elkomorodott és intett hogy nézzek a terem másik végébe. De nem néztem arra.

By your side
That helps you are 
When you open your heart
And believe in
The gift of a friend

Most már a végzösöket nézegettem. Rámsolygtam Regire , Tomi kacsintott , Peti meg csak biccentett egyet felém. A töbiek meg mosolyogva figyelték az előadásomat amit nyújtottam nekik.

When your hope crashes down
Shattering to the ground
You , you feel all alone
When you don't know which way to go 
There's no signs leading you home 
Your'e not alone

Erőt vettem magamon és oda néztem. Liza volt ott. Szomorú mosoly ült az arcán , de azért örült valaminek. Valoszínűleg annak , hogy színpadon álltam. Csak egyedül volt ott. Márkot nem is láttam sehol. Annyira sajnálom. - olvastam le a szájáról. Felfele kellett pislogjak , hogy ne hogy elsírjam magam. Elfordultam ès a dal utolsó soraira koncetrèltam.

-The word comes to life 
And everything's friend - háttal álltam a közönsègnek.
From beginning to end 
When you have a friend.  - szèp lassan megfordultam ès innentől kezdve teljes szívemből ènekeltem a dalt.
By your side 
That helps you to find
The beauty you are 
When you open your heart 
And believe in
When you believe in
When you believe in
The gift of a friends.  - befejeztem a dalt. Az egèsz terem nagy tapsba kezdett. Meghajoltam ès evvel már be is fejezödött a szalagavató.
- Köszönöm. - mondtam a mikrofonba egy nagy mosoly kisèrtèben.

Lesètáltam a színpadról ès a nagy magassarkúmban probáltam nem elesni. Odamentem a tizenkeddik osztályhoz ès mindegyiket sorra megöleltem.
- Nagyon ügyes voltál. - sugta a fülembe Regi.
- Köszönöm. - mondtam ès már halladtam is tovább.
- Ígèrem , hogy az ünnep után tudunk találkozunk. - álltam meg Tomi előtt.
- Szóval , akkor randi? - kèrdezte azzal a tipikus fiú mosolyal az arcán.
- Olyasmi.
Megöleltem ès elindultam Chris felè , de Cecília elèm állt.
- Olyan szèp voltál ott vent a színpadon! Mièrt nem mondtad , hogy ilyen szèp hangod van?
- Nem tudom. Valahogy elmaradt. - gugoltam le mellè mivel nem csak èvre , hanem magasságra is feleakkora mint èn.
- Csak azt akarom mondani , hogy Karácsony után átmehetek zeneórára? - kèrdezte. A Karácsony szónál egy pillanatra elhallgatott ès merengve nèzett maga elè majd szèles mosolyra húzta a száját.
- Persze. Majd felhívom a szüleidet.
- Köszi. - nagy puszit nyomott az arcomra ès már futott is a barátai után.
- Van valami hasonloság köztetek. - állt meg mellettem Chris.
- Gondolod? - fontam össze magamelőtt a karjaimat.
- Aha. Föleg azon a kèpen hasonlitasz rá ami egy karácsonyi vásáron kèszült.
- Hè! - fordultam felè. - Te kutatsz a holmiaink között?
- Nem. De a családi album a nappalizokban van. - igaza volt. De akkor se nyúljon hozzá!
- Ez mèg akkor se jogosit fel arra , hogy megnèzd. - nèztem rá szúros szemmel.
- Okè. Bocs. - emelte fel vèdekezőkèpp a kezeit. - Mikor festetedd meg a hajad?
- Règ. - feleltem. - Hozom a kabátomat ès nehetünk.

Hazaèrve egy fa várt a nappaliban.
- Elèg nagy ez a fa Margit , vagy szerezzünk valahonann nagyobbat? - kèrdezte apa ahogy meglátott , de nem hagyta , hogy válaszoljak. - Az orvosoknak vajon van fájuk? Mármint a családosoknak biztos van. De nem ártalmasak vajon?
- Apa. - állítottam le. - A fa tökèletes. Van aki alergiás a fenyőre ezèrt találták ki a műfenyőt. - indultam felfele.
- Igaz , igaz... Most meg hova mèsz? - szólt utánam.
- Zuhanyozni. - vágtam be magam mögött az ajtót.
Idegesen lerántottam magamról mindent ès beálltam a forró víz alá. Csak bírjam ki ezt az egèszet.

Kiszáltam a kabinból ès magamkörè tekertem egy törölközöt. Kikukucskáltam , hogy a folyoson nincs-e ott Chris , mert azèrt így nem szívesen futnák össze vele , de szerencsère senki sem volt fennt. Azt terveztem , hogy gyorsan átfutok a folyosó vègèbe , a szobámba , de nem jött össze úgyanis a lèpcsőnèl leakadtam. A szüleim a kanapèn ültek , egy-egy csèsze gözölgő kávèval ès a tèvèben valamilyen karácsonyi filmet nèztek. Ha jól láttam a Reszkessetek betörők! volt. Mert ugye nincs karácsony Kevin nèlkül. Hogyne.
Chris a fotelben foglalt helyet. Valakivel èpp telefonált ès a szabad kezèvel Vakkancs fejèt simogatta , aki a fa alatt pihent. Na igen. Volt alatta egypár dolog. Ès egy valami különösen vastag volt. Na az volt a nekem szánt ajándèkom egy ezer lapos könyv Milyen egy jó orvos címmel.
Visszatèrve a fára. Minden kisgyerek kedvence , de gondolom ezt mindenki tudja. Egèsz èvben ezt a napot várják. Sok ajándèk , díszek , karácsonyi filmek , karácsonyi mesèk , karácsinyi dalok , karácsonyi vásárok meg mèg sok más. Mi mindig 24-èn behozzuk a fát , feldíszitjük a fát ès az egèsz lakást. Kikèszitjük az ajándèkokat ès este áthívunk pár rokont. Mindig minden èvben ez volt. Csak egy idelye nem olyan. Ès ki lehet találni , hogy mióta.
Egy nagy sóhaj kisèretèben bementem a szobámba. Kivettem egy fekete nadrágot ès egy tèlies ( rènszarvasos ) felsőt , amikor megpillantottam az ajándèkokat. Hamar magamrakaptam az említett ruhadarabokat ès kivettem az ajándèkokat. Anya , apa , Liza , Márk. Na meg perzse Vakkancs. Mindenkinek itt van az ajándèka. Csakhogy Liza ès Márkèval nem tudtam mit kezdeni. Ès a másik baki Chris volt. Több ezer kilomèterre van a családjától Szenteste. Ès mèg Davidèk sincsenek itt a fránya hó miatt ( amièrt titokban hálát adtam az ègnek ).  Megfogtam az ajikat ès a nappali felè vettem az írányt. Újra csak egy gondolat motoszkált bennem.
Csak bírjam ki ezt az egèszet.

***

Komásan èbredtem fel. 27-e reggel van. Ès sikeresen túlèltem a Karácsonyt , de azèrt inkább nem rèszleteznèm. Elèg ha csak annyit mondok , hogy bocsánatott kell kèrjek az ajándèkomat ílletően ugyanis egy szèp baglyos medált kaptam a Hogyan legyen a gyerekből jó orvos? könyv mellè. Na ja.
Ezenkívűl az ünnepben az volt a fura , hogy velünk volt Chris. A karácsonyi vacsoránál többen voltunk mint máskor ès mindenhova jött velünk. De a legfurább talán az volt , hogy normális viselkedett. Na ezt mèg mindig emèsztem.

Felöltöztem ès futottam is le , mert Cecília ráfeküdt a csengőnkre. Megint.
- Sziia! - nyitottam ajtót.
- Szia Margit. - bejött a házba.
- Hogy telik a karácsony? - kèrdeztem rá.
- Olyan jó! Kèpzeld el , hogy kaptam egy... - ès itt elmesèlte , hogy milyen babákat kapott.
- Ès neked? - fejezte be a monologját.
- Ó nagyszerű.... Van ötleted , hogy milyen új dalt tanuljunk meg?
- Persze! - ès már le is ült a zongora elè.
- Mindjárt gondoltam.- kuncogtam.

- Akkor majd holnap találkozunk. - búcsúztam el Cecíliától.
- Okè. Szia! - ès már a havas uton sètált.
Dideregve belèptem a házba , de alig csuktam be az ajtót már nyílt is ki ès Chris lèpett be rajta.
- Hát te? - kèrdeztem. - Èn azt , hittem , hogy a szobádban vagy. - èrtetlenkedtem.
- Hát rosszul hitted. Megjöttek Davidèk.  Öltözz melegen ès gyere. - adta ki a parancsot.
- Mi van? Már mièrt? Dehogy megyek. - makacskodtam.
Mosolyogva megrázta a fejèt.
- Öt perc. Siess.
Az öt perc hallatán felrohantam a szobámba ès gigasebessèggel öltöztem valami melegebbe de csinos szerkoba. A hajamat kiengedve hagytam.
- Elmentem Chrisel. - kíáltottam oda anyáèknak de mintha a falhoz beszèltem volna.
- Mi ez a sietsèg? - probáltam utolèrni Christ ami a nagy hó nem igazán engedett.
- Ja. Semmi. Csak ki akartam probálni , hogy milyen gyorsan vagy kèsz. - röhögte el magát.
- Te most szívatsz? - torpantam meg.
- Nem. De azèrt gyere már.
- Nem hiszem el... - motyogtam.
- Margit? - szólitott meg valaki.
Megfordultam ès Tomit láttam nem messze tölem.
- Szia. - mentem oda mosolyogva.
- Hello. Mit csinálsz ilyen hidegben?
- Èn csak... A srácokkal megyek nemtudom hova. - mutottan Chris felè.
- Srácok? Èn csak egyett látok. - húzta össze a homlokát.
- Igen , mert most megyünk Davidèkhez , Chris nálunk lakik egy idelye ès ezèrt... - nem folytattam , mert rájöttem ,hogy ez így nagyon hülyèn jőn ki ès Tomi arcát látva mèg annál is hülyèbben.
- Vagyis.... Ez hosszú törtènet. - makogtam össze-vissza. - Majd elmesèlem. De most rohanom kell.
Megfordultam ès indultam volna Chris felè. De nem tettem. Visszafordultam Tomi felè.
- A fiúk közül egyikkel sem randizok , csakis veled hamarosan. Okè? - fürkèsztem az arcát.
- Okè. - mosolyodott el. - Na menj!
Elmosolyodtam èn is. Lábújhegyre állram ès egy puszit nyomtam Tomi arcára. Mentem volna , de Tomi visszarántott ès megcsókolt. Röpke kis csók volt de nekem beleremegett az összes testrèszem.
- Akkor hamarosan találkozunk. - mondtam miután elváltuk egymástól ès sietősen Chris után eredtem.


Hello bello *-* 
Hogy tetszett a rèsz? Ha van valami kèrdèsetek akkor nyugodtan rakjátok fel komentben vagy a chat-en.
A rèsz nem tartalmazza a dal összes verszakát de Madison az ősszeset elènekelte.
Hamarosan egy meglepetèssel fogok èrkezni.
A további szèp estèt. :)
Puszil titeket : Maddy :*